Clara Lawsont egy pillanat alatt szakítják ki megszokott életéből,
amikor fegyveresek rohanják le az otthonát, ahol férjével és nevelt lányaival
együtt él. Az utolsó, amit – miközben elhurcolják – férje szájából hallhat: ne
mondj nekik semmit, kicsim, érted? Egy árva szót se!
Clara rendőri őrizetbe kerül és az ezt követő napokban szembe
kell néznie a kétségbeejtő kérdéssel: mi van, ha mindaz, amit életében
normálisnak és igaznak gondolt – nem volt az?
A könyvben felváltva olvashatjuk a jelen és múlt eseményeit.
A múltban Clarát és a testvéreit láthatjuk felnőni, megismerhetjük az őket
szigorú szabályok szerint nevelő Mamát, Papát és az ő fiúkat Glent, akibe
később Clara szerelmes lesz. Olvashatunk arról az "intézményről", ahol a Clarához
hasonló fiatal lányok és fiúk elkülönítve nevelkedtek, nyomon követhetjük Clara
felcseperedésének útját, majd későbbi szerepét a rendszer mindennapi
működésében és a lányok kiképzésében. A
jelenben játszódó jelentekben - melyek a legizgalmasabbak voltak számomra - pedig
Clara „felébredésének”, és lenyűgöző karakterfejlődésének lehetünk szemtanúi,
amikor is szép lassan ráébred az igazságra, emésztgeti és megpróbálja elfogadni azt.
A sztori egyáltalán nem könnyű témát dolgoz fel, szívszorító
olvasmány, amely az ember bőre alá kúszik, de nem kell tőle megijedni, mert az
író nem sokkolni akarja az olvasót, hanem egy olyan téma mögé nézni, amiről nem
lehet nem tudomást venni. Clara történetén keresztül betekintést nyerhetünk,
hogy egy bántalmazó kapcsolatban élő embernél, a folyamatos érzelmi
visszaélések milyen hatással lesznek az egyéni világnézetére. És, hogy egy
ilyen elferdült kapcsolatban érzékeli-e egyáltalán az áldozat - ha nincsenek
előtte más példák - hogy mi történik vele.
Igazából könnyen és hamar át lehet venni a könyv hangulatát
és bele lehet feledkezni Clara történetébe, ennek ellenére mégis kissé
vontatottnak éreztem egyes részeket. A múltban játszódó események számomra több
helyet foglaltak el a kelleténél, és ezzel nem azt mondom, hogy szenvedősek,
vagy hogy irtózatosan lassúak lettek volna, csak én kevesebbel is beértem
volna. Ám azt is el kell ismernem, hogy Clara múltjának részletes megismerése
tulajdonképpen elengedhetetlen feltétele szörnyű helyzetének és bosszantó naivságának
megértéséhez.
Ennek ellenére mégis furcsa érzések kavarogtak bennem Clarát illetően, nem mindig tudtam eldönteni, hogy hogyan is viszonyuljak hozzá. Egyrészt irtó nehéz volt elhinnem, hogy semmit nem látott abból, ami körülötte zajlott és ez miatt irtó mérges voltam rá, másrészt pedig amikor a férje kegyetlenkedéseiről és a hozzá fűződő önzetlen szerelméről olvastam totál elhittem, hogy ő tényleg ezt az életformát tartja természetesnek - és ez miatt úgy éreztem, hogy nincs jogom elítélni őt.
Szívem szerint én ezt a regényt nem is kifejezetten thrillernek mondanám, merthogy bár feszültségben és izgalomban nincs hiány benne, mégsem egy túlzottan csavaros vagy komplex történetről van szó. Hiszen szinte már a legelejétől átlátható az egész, tudni lehet, hogy mi lesz a végkifejlet, melynek megvalósulásának hogyan és mikéntje természetesen mindvégig képes a fotelhez szegezni az olvasót. Olsen regényét én inkább valamiféle fejlődésregénynek nevezném, mivel a könyv - főleg a jelenben játszódó fejezetei - Clara folyamatos lelkiállapot változásáról szóltak, ahol az írónő egyébként hihetetlenül jól ábrázolta a lány érzelmi átalakulását és ráeszmélését arra, hogy eddig egy olyan torz világban élt és tartott természetesnek, ami egyáltalán nem az, sőt erősen büntetendő.
Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet - nem egy
mindennapi darab. Ez volt az első alkalom, hogy a fent említett témákkal ilyen
átgondolt módon foglalkozó kötet került a kezembe. Olsen roppant érzékeny és
tapintatos módon nyúlt ezekhez a kérdésekhez, úgyhogy akit érdekel a téma,
annak csak ajánlani tudom.
 |
| Rena Olsen |
Értékelés: 4/5
Kiadó: XXI. Századi Kiadó
Eredeti cím: The Girl Before
Sorozat: -
Oldalszám: 381
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése