2017/04/03

, , ,

Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Kissé depresszív volt számomra ez a könyv, és nem a témája miatt, bár természetesen az is hozzájárult ehhez az érzéshez, hanem a főszereplő idős hölgy miatt, akinek a betegségéről olvasva végig az járt a fejemben, hogy istenem! Mi lesz velem, ha én is ilyen feledékeny, ész és értelem nélküli állapotba kerülök majd öreg koromban.

„Miről is beszéltem? Nem emlékszem. Volt valami. Valami… valami… valami… Nem emlékszem. Elizabeth eltűnt.”

A könyv egy roppan feledékeny nyolcvankét éves Maud nevű nőről szól, aki azon kívül, hogy mindent, de tényleg mindent elfelejt, csak egy dologban biztos, hogy a legjobb barátnője Elizabeth eltűnt. Maud fokozatosan veszíti el emlékezetét és kapcsolatát a külvilággal, ezért segítségül olyan papírcetlikkel veszi körül magát, amikre különböző utasításokat és tilalmakat ír emlékeztetőül, de sajnos a fokozódó betegsége miatt ahogy elolvassa őket, pár másodperccel később már el is felejti mindegyiket. Néha azt is elfelejti, hogy hol lakik, és ha teát főz magának akkor azt, hogy azt meg is kellene innia. A boltban nem tudja, hogy mit akart vásárolni és vannak helyzetek, amikor nem érti, hogy hogyan is került ő oda. Egyetlen stabil pont az életében a lánya, az unokája és a legjobb barátnője Elizabeth, akinek - ha a jegyzeteinek hinni lehet - nyoma veszett.

Valószínűleg a barátnője kertjében talált régi púderkompakt rozsdás teteje volt az elindítója mindennek, amely emlékei szerint a hetven évvel ezelőtt szintén nyomtalanul eltűnt nővéréé volt. Ennek az apró tárgynak a hatására elevenednek meg előtte a régmúlt emlékei, melyek aztán a jelen eseményeivel egyre jobban összemosódnak elméjében. Ezek az emlékfoszlányok a II. világháború utáni időszakba nyúlnak vissza, amit Maud még ennyi év után is pontosan fel tud idézni magában. Az érzés pedig, hogy valakit elveszített - akkor a nővérét, most pedig Elizabethet - sehogy sem hagyja nyugodni.

A történet két idősíkon játszódik. A múltban történt eseményeknél – melyek sokkal színesebbek, részletesebbek és érzékibbek voltak, mint a jelen történései - a II. világháború utáni időbe repülünk vissza, melyet nagy örömmel fogadtam, mivel rendkívül szeretem a világháború előtt, közben és után játszódó történeteket. Egyrészt azért, mert roppant egyedi és különleges hangulatot tudnak árasztani magukból, másrészt pedig mert a segítségükkel mindig egy kicsivel többet tudhatok meg erről az időszakról, és ez most sem történt másképp.
Amikor Maud nővére Sukey eltűnt, káosz és zűrzavar uralkodott a háború utáni Londonban. Sukey nemrég ment férjhez Frankhez, aki elég iszákos és megbízhatatlan embernek bizonyult, a feketepiacon az élelmiszerjegyekre kapható dolgok árulásával kereste a kenyere nagy részét. Először úgy gondoltam, hogy biztos neki lehetett valami köze a felesége eltűnéséhez, de aztán ott volt az a fura srác is Dougles, aki a család albérlője volt és minden jel szerint többet tudott, mint amit elárult. És arra a bolond nőre is erősen gyanakodtam, aki állandóan ott ólálkodott az utcában, de hogy pontosan kinek a keze volt Sukey eltűnésének hátterében arra csak a könyv végén derült fényt.

Sajnos a jelenben játszódó epizódok annyira nem fogtak meg maguknak, annál is inkább mivel ennél az idősíknál Maud elég megbízhatatlan narrátornak bizonyult, és ez miatt inkább kissé idegesítőnek mintsem izgalmasnak éreztem az Elizabeth utáni nyomozást. Muszáj azonban megemlítenem, hogy ezeknél a részeknél a szerző olyan érzékletesen és megindítóan tudta ábrázolni Maud gondolatait, leépülésének és bizonytalanságának folyamatát, hogy teljesen a hatása alá kerültem, végig szívszorító volt olvasni róla.

Összességében tetszett a történetet és nagyon élvezetes volt nyomon követni, ahogy a régmúlt eseményei szép lassan a felszínre kerültek. Maud emlékképei olyanok voltak akár egy kirakós játék apró darabkái, melyekből minél többet ismertünk meg, annál közelebb kerültünk Sukey eltűnésének megoldásához. És bár az elején a történet kissé lassan indult, mégis azt kell mondjam, hogy a végére már rendkívül nehezen eresztett. 
Emma Healey
Azt olvastam valahol, hogy az írónőt a nagymamája demenciája inspirálta a történet megírásában, és hogy ez az első regénye, amely szerintem nagyon egyedire és nagyszerűre sikerült - a lélektani regények kedvelői számára csak ajánlani tudok.  

Értékelés: 4.5/5

Kiadó: Cartaphilus
Sorozat: -
Oldalszám: 304

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése