Imádom a szuperhősökről szóló filmeket és könyveket, bár
utóbbit nem volt még szerencsém sokat forgatni képregényekkel pedig, melyekből azért akad bőven felhozatal ez idáig még nem próbálkoztam. A Ködszerzet óta tudom, hogy Brandon
Sanderson könyveivel nem lehet melléfogni, mert ez a pasi olyan gördülékenyen
és látványosan tud írni, hogy amellett, hogy az olvasó folyamatosan úgy érzi,
mintha filmvásznon nézné végig az egész sztorit, olyan logikusan és tudatosan
fűzi egymásra az események sorát, hogy a végkifejletnél az ember szájából
akaratlanul is kiszalad a basszus, na erre tényleg nem számítottam unalmas, de
minden kétséget kizáróan mélyről jövő őszinte mondat. Ilyen felvezetés után naná,
hogy örömmel és mi tagadás, óriási várakozással vetettem bele magam Sanderson
ezen új, szuperhősökkel tarkított világába, melynek a végére érve ismét
megállapítottam, hogy bizony megérdemelten jár neki az éljenzés és a rajongók
hada.
De még mielőtt tovább fényezném ezt a tehetséges drága
jóembert, a történetről is szólnék pár mondatot röviden.
A nagy Vész eljövetele után Amerika több
részre szakadt és néhány ember különleges képességekkel rendelkező lénnyé, úgynevezett Idollá változott át. Hogy hogyan és miért, és, hogy mi közük volt a Vészhez,
azt senki nem tudja, a lényeg, hogy ezek az Idolok gonoszok, és egyetlen
céljuk, hogy az emberek felett uralkodjanak. A történet Új-Chicagoban
játszódik, ahol a leghatalmasabb Idol Acélszív vette át az uralmat. Rajta
állítólag nem fog a pisztolygolyó, penge és a bomba sem, egyszerűen
legyőzhetetlen. Az emberek pedig ezért rettegnek tőle, kétségbe vannak esve, káosz és éhezés uralkodik mindenhol, miközben a puszta túlélésért folyik a küzdelem. Lázadni pedig senki nem mer, csupán egyetlen kis
csoport: a Leszámolók, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén
kiderítik a gyenge pontjukat, és módszeresen levadásszák őket. Hozzájuk
csatlakozik egy fiatal srác, David Charleston, aki olyan információ birtokában
van, ami új helyzetet és lehetőséget teremt a Leszámolók számára.
Ahol gonosztevők élnek, felbukkannak a hősök.Nos, Sanderson előző regényéhez hasonlóan most is remekül szórakoztam. A könyv elején a világ és az alaphelyzet bemutatásával viszonylag gyorsan képbe kerültem. Az erőviszonyok pedig a már jól ismert – és számomra még mindig megunhatatlan - klasszikus témára, a jó és a rossz örök harcára épült, mely ellentét egyik oldalán a különleges képességeikkel (melyek a jövőbe látás, láthatatlanná válás, emberek egy kézmozdulattal való elporlasztása, meg minden más, amit el tudtok képzelni) rendelkező majdnem, ismétlem majdnem elpusztíthatatlan Idolok álltak. Míg a másik oldalon a mindenre elszánt, a Főidolokra módszeresen vadászó profi bérgyilkos csapat, a Leszámolók. Akik feladata persze sokkal nehezebb ezeknél az erős lényeknék, ám kicsit sem lehetetlen, mert mint mondtam az Idolok csak majdnem hallhatatlanok, ugyanis mindegyiküknek van egy gyenge pontja – tudjátok, mint Szupermannek a kriptonit - amitől képesek visszaváltozni közönséges emberi lénnyé, még ha egyetlen pillanatra is, mely pillanat bőven elég arra, hogy valaki vagy valakik végezzenek velük.
A könyv narrátora egy 18 éves fiú David, aki az apja
holteste felett bosszút esküszik az őt meggyilkoló Acélszív ellen. Dávid egy
nagyon szimpatikus és szerethető karakter volt számomra, meglehetősen impulzív,
indulatos és meggondolatlan, mely tulajdonságok gyakran veszélybe sodorták őt
és a társait, úgyhogy izgalomból és akciójelenetből ennek köszönhetően nem volt hiány a könyvben.
A Leszámolók tagjai is teljesen rendben voltak, egy nagyon ütős és lelkes kis csapatott alkottak, rengeteg fegyverük és
különleges kütyüjük volt, amit tisztességesen ki is használtak. Ők aztán tényleg értették a dolgukat, tökéletesen együtt tudtak dolgozni, és még élvezték is az
akciókat miközben végig humoruknál voltak, szóval mi tagadás, nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy ha lehetőségem adódna én is gondolkodás nélkül csatlakoznék hozzájuk.
Az egyetlen gyenge pontja számomra a könyvnek az David
zavaróan gyerekes kommunikációja és instant szerelme a csapat lánytagja iránt volt, mely jelenség gondolom annak tudható be, hogy a regény célközönsége a
nálam jóval fiatalabb (tizenéves) korosztály, de ezen túl azt kell mondja, hogy mind stílusában, mind
történetmesélésében, mind karakterekben újfent remek könyvet alkotott az
író.
Úgyhogy összességében egy nagyon hangulatos és szórakoztató,
végig feszes tempójú történetet olvashattam. Nagyon örülök, hogy belekezdtem a
sorozatba, nem is értem, hogy hogyan kerülhette el eddig a figyelmem...
Természetesen a folytatásokra is vevő leszek.
Természetesen a folytatásokra is vevő leszek.
Hali! Sandersontól az Elantris is jó(elvileg idén jön ki majd a jubileumi kiadás belőle-a kiadónál dolgozó ismerős szerint), és amit most tervezek majd elkezdeni az Idő kereke Robert Jordantől, amit Sanderson fejezett már be. Veronique Sparks
VálaszTörlésKöszi az infót. Megnéztem amiket ajánlottál és betervezem őket (egyiket sem ismertem még).
TörlésAz idő kereke kifejezetten szép kis sorozatnak tűnik.:)