Elizabeth Camden: Túl ​az álmokon

Anna ​O'Brien kiszámítható és nyugodt életet él térképtárosként és könyvtárosként a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban. Roppant büszke az állására és nagyon érti a dolgát, nem csoda hát, hogy imádja a munkáját. Lelkiismeretes könyvtárosként minden kezébe kerülő könyvet és térképet gondosan kategorizál és időrendbe sorol, hogy az utókor számára a későbbiekben könnyen elérhetővé és kezelhetővé váljon. Így talál rá egy hibára egy régi haditengerészeti jelentésben, amely ráadásul arról az elsüllyedt hajóról adott számot, amin az apja is rajta volt. Elhatározza hát, hogy mindenáron javítja a pontatlanságot és ennek érdekében levelet ír a haditengerészetnek azzal a kéréssel, hogy vizsgálják felül a 15 évvel ezelőtt elsüllyed hajó körülményeiről írt szakértői jelentéseket.

Meglepetésére azonban kérése olyan falakba ütközik, amire egyáltalán nem számított.

Anna egész életében csak rejtőzködött és kerülte azokat a dolgokat, amik problémát okoztak az életében, de az apja halálának különös körülményeibe, aki állítólag egy olyan helyen szenvedett hajótörést, ahol a tőle kapott levélből ítélve nem is járhatott, egyszerűen nem tudott beletörődni. Makacsságával azonban nem csak a saját, de a Capitoliumban dolgozó többi nő állását is veszélybe sodorja, de ő szégyenlősségét levetkőzve mégis úgy dönt, hogy az egyik befolyásos kongresszusi képviselő segítségét kéri a rejtély megoldásában.

Luke Callahan az egyik legbefolyásosabb és legtehetségesebb politikus a képviselőházban, ám forrófejűsége miatt egyik napról a másikra kegyvesztetté válik. Mindenáron tönkre akarja tenni az ellene tevékenykedő házelnököt, ezért Anna segítségét kéri, hogy a férfi ellen való korrupciós vád megindításához minél több információt gyűjthessen össze.

Amikor először találkoztam ennek a könyvnek a megjelenésével rögtön szemet vetettem rá. Azt gondoltam, vagy inkább reméltem, hogy egy szuper jó kis kalandos történelmi romantikus történethez lesz majd szerencsém, amit tulajdonképpen meg is kaptam mégis, amikor a barátaim megkérdezték, hogy hogy tetszett a könyv, kissé zavarban voltam a választ illetően. Hogy miért? Már írom is.

A túl az álmokon romantika terén egy nagyon visszafogott, ám rendkívül bájos, és még humorosnak is nevezhető történet, melyben egy izgalmas rejtély felkutatása mellett főhősünk révén a politikai csatározásokba is bepillantást nyerhettünk. Maga a történet az 1800-as évek végén, Washingtonban játszódik, mely időszak történelmi hátterét és hangulatát szerintem az írónő rendkívül részletes és élvezetes módon adta vissza. Ritkán találkozok olyan könyvvel, ahol ennyire magabiztosan vezeti végig az olvasóját a szerző, és mi tagadás, én ezt most roppant mód élveztem.

A szereplők tekintetében a két egymással teljesen ellentétes tulajdonságú főhős is igazi telitalálat volt nálam. Olyanok voltak ők ketten, mint az ég és a föld, melynek köszönhetően a kapcsolatuk alakulása lassan, de biztosan haladt előre - és pont e lassú és kissé nehézkes tempó tette mindezt tökéletesen hihetővé és életszagúvá. Míg Luke egy vakmerő és mindenki által ismert politikus volt, addig Anna egy nagyon fegyelmezett és visszahúzódó könyvtáros. Míg Luke-ot egy társaságkedvelő és magabiztos embernek ismerte mindenki, addig Annát egy olyan szerény és csendes teremtésnek, aki egyáltalán nem szereti magára felhívni a figyelmet. Míg Luke úgy gondolta, hogy a technológia elpuhítja az embert, addig Anna imádta a modern dolgokat. 

-Ez meg mi? Nincs itt valami rendes írószerszám?
-Ebben a tollban egy golyó forog, az osztja el a tintát. Új.
-Nem fogok ezzel az újmódi szamársággal írni. Nincs egy rendes töltőtolla?
(…)
– Hozhatok önnek vésőt és agyagtáblát, ha azt jobban szereti. Ha jól emlékszem, a múzeumban van még néhány.

Mindezek ellenére azért akadt közöttük közös pont is, mint például az erős keresztény hitük és a rendkívül nehéz gyerekkoruk, ám talán mind közül a legfontosabb, hogy mindketten osztoztak az írott szó szeretetében és tudták, hogy milyen érzés elhagyatottnak lenni.

Tetszett, ahogy a szerző különleges és érzelemgazdag csomagolásban mutatta be a szereplők lelki világának titkait, a családtagjaikkal és barátaikkal való mély kapcsolatukat. Tetszett, hogy a hősnő munkája révén egy teljesen egyedülálló környezetbe csöppenhettem és hogy a könyv vége felé már majd szétvetett a kíváncsiság, hogy megtudjam, vajon miért akarhatja a haditengerészet olyan görcsösen eltusolni annak a szerencsétlen hajónak az ügyét.

Ami azonban meglepetést okozott a számomra és kissé kényelmetlen érzést keltett bennem olvasás közben az a könyv erős vallási töltete volt, illetve rendkívül sajnáltam, hogy a nyomozás és a sok politikai hercehurca a romantika rovására ment. Ráadásul Anna elhivatottságának a nagyságát is a szerző oly sokszor ismételgette, hogy azt egy idő után már kissé szájbarágósnak éreztem, kevesebbszer is bőven elég lett volna, így is sütött a lapokról a lány munkája iránti szeretete. A végét pedig jahaj... hát azt irtóra fájlaltam, mert egy akkora klisével zárult a történet, hogy azt komolyan  mondom már be kéne tiltani. 

Összességében tehát voltak problémáim, de az élmény még így is jó volt. Örülök, hogy elolvastam, mert nem egy mindennapi történelmi romantikushoz regényhez volt szerencsém - ami végül is nem is volt annyira romantikus, mint inkább egy izgalmas történelmi fikció, vallásos beütéssel -, de ennek ellenére sajnos mégsem maradt emlékezetes a számomra.

Elizabeth Camden

Értékelés: 3,5/5

Kiadó: General Press

Sorozat: - 

Oldalszám: 318