Jim Thompson: 1280 fő

február 28, 2021 Szilvamag 3 comments

Pottsville egy isten háta mögötti texasi kis porfészek, ami csak 1280 lelket számol, beleértve a feketéket is, akikről Kennek – a szomszéd megye seriffjének - hála köztudott, hogy nincs is lelkük. Főhősünk, Nick Corey évek óta Potts megye seriffje. Szent meggyőződése, hogy csak úgy maradhat továbbra is a posztján, ha a lehető legkevesebbet dolgozik, nem tartatja be a törvényeket, lustálkodik, naponta ötször eszik, és lefekszik minden elérhető nővel.

Nick tehát egy elég mihaszna seriff, nehezen boldogul azokkal a nehézségekkel, amikkel nap, mint nap szembe kell néznie. Mint például azzal a két stircivel, aki kikezdte és tönkretette amúgy is megtépázott hírnevét. Vagy a zsarnoki feleségével és annak féleszű testvérével, aki szintén sok gondot okozott neki, a szeretőjéről, pontosabban a szeretőiről már nem is beszélve, akiktől egy perc nyugta nem maradt. Ráadásul mivel közeleg a seriffválasztás, így minden gondját nagyon gyorsan meg kell oldania, hogy elég szavazatot kapjon, mert ha másban nem, egyvalamiben biztos volt: bármit képes megtenni azért, hogy továbbra is seriff maradjon.

Ezzel a könyvvel kiléptem kicsit a komfortzónámból, de nem bántam meg, mert tényleg élmény volt olvasni. Az 1280 fő szerintem tipikusan az a könyv, ami később fejti ki hatását – rám legalábbis így hatott. Nem mondom, hogy ez volt életem regénye, de határozottan éreztem rajta, hogy erős történetről van szó, olyanról, aminek a hangulata rögtön bekúszik az ember bőre alá és rátelepszik kicsit a lelkére.

A regény főhőse Nick, egy gerinctelen és lusta seriff, aki a kenőpénzekből és a megye kirablásából él meg úgy, hogy tulajdonképpen semmit nem tesz a fizetéséért. Nem volt bátor, becsületes meg aztán pláne nem. Egy semmirekellő alak volt, aki az ördöghöz hasonlóan vitte kísértésbe az embereket, akik aztán mind szépen be is dőltek neki, és olyan szörnyűségeket tettek, amit egyáltalán nem akartak megtenni.

Nick rendkívül jól tudta álcázni magát, kedvessége, nyugalma és szelídsége, amit a külvilág felé mutatott egy óriási terv része volt, amit szorgalmasan építgetett elméje egy perverz kis szegletében. Szemrebbenés nélkül tudott gyilkolni és már-már művészi szintre emelte az emberek megtévesztését és manipulálását. Ez tette számára lehetővé, hogy minden helyzetet a maga javára fordítson és továbbra is pénzt keressen anélkül, hogy dolgoznia kelljen.

Érdekes volt Nick karaktere, a könyv elején meglehetősen bárgyú és lassú figurának tartottam, még a monológjain is jókat mulattam, a végére azonban egyértelművé vált, hogy ő valójában egy őrült pszichopata, aki gyűlöli a körülötte lévő embereket, és úgy gondolja, hogy kötelessége a Bibliában lefektetett szent elveket követve erősen megbüntetni őket. Hogy miért? Hát csak egyszerűen azért, mert emberek.

Az 1280 fő nem egy vidám történet, mégis voltak benne humoros pillanatok. Bevallom, a stílusa nekem nem mindenhol jött be, de az a kegyetlen, rasszista és erőszakos világ, amelyben a rothadás, a csalóka és bigott felszín alatt rejtőzött, szerintem nagyon jól lett ábrázolva. És bár Nick karakterén kezdetben jókat derültem, a könyv végére már szinte rosszul voltam tőle, ennek ellenére mégis felejthetetlen hős marad számomra.

"...így feküdtem egyik éjjel is, teljesen ébren, hánytam-vetettem magamat, és azt hittem, mindjárt megbolondulok. Végül elegem lett az egészből. Azt mondtam magamnak:
– Nick – mondtam –, Nick Corey, menten megbolondulsz ezek miatt a te bajaid miatt, úgyhogy gyorsan találjál ki valamit. Döntsél, Nick Corey, vagy megbánod, hogy nem tetted.
Így törtem a fejemet egyfolytában, aztán még egy kicsit. És végül döntöttem.
Úgy döntöttem, hogy nem tudom, mi a franc legyen."