Sajnos az
élet túl gyorsan zajlik körülöttem ahhoz, hogy akkor és annyi időt szakítsak
legkedvesebb időtöltésemnek, mint ahogy azt szeretném. Úgy peregnek a hónapok,
hogy fogalmam sincs, hogy a munkán kívül mi mással töltöttem a napjaimat. Szerencsére könyvekben még mindig nem szenvedek hiányt - szerintem előbb jön
el a világvége, minthogy ez megtörténjen - csak az idő az, ami meggátol abban,
hogy annyit olvassak, amennyit csak szeretnék. Így sajnos olvasás terén ebben a
hónapban sem volt módom rekordokat dönteni a 13 éves fiammal ellentétben, aki
szinte majd két hét alatt falta fel Brandon Sanderson Leszámolók című trilógiájának
mindhárom kötetét, mely miatt - nem tagadom - irtó büszke vagyok rá.
Borzasztóan örülök, hogy végre ő is megtapasztalhatta azt az csodás érzést, amikor egy történet úgy istenigazából képes magába szippantani az
embert. Amikor a szereplőkkel ébredsz és az ő világukban alszol el, és a történetük végén fájó szívvel vagy kénytelen elereszteni őket. Ennek kapcsán pedig egyre többet gondolkodom azon, hogy vajon miért e
foggal körömmel való ragaszkodás a régi kötelező olvasmányok iránt. Miért nem
lehet egy kis vérfrissítést eszközölni egy-két kortárs ifjúsági regény
beiktatásával, melyek bár lehet, hogy nem a szépirodalmat képviselik, de ha netán
ezek által könnyebben lehetne megszerettetni a gyerekekkel az olvasást, akkor
miért ne lehetne ezekkel bővíteni a kötelezők repertoárját.
Mindenesetre erről a témáról mostanában egyre több beszélgetést és cikket
olvasok, és csak remélni tudom, hogy valamikor, nagy sokára, talán elindul
valami változás. Ám míg ez bekövetkezik, addig örömmel terelgetem saját magam a gyerekeimet
az olvasás szeretete felé, mert nincs is annál jobb dolog, amikor együtt tudunk
rajongani egy sorozatért.
Na, de
visszakanyarodva májusi röpkém tárgyához, mint látjátok igen visszafogott
hónapot zártam. Szám szerint csak kettő könyvet vásároltam, a harmadik ugyanis csere volt. És ezek közül még csak az egyiket, a Minden órában négyszer-t
sikerült elolvasnom, amiről az előző posztomban írtam is egy rövid beszámolót. A többi pedig, nos, előbb-utóbb ők is sorra kerülnek majd valamikor.
Jó volt olvasni ezt a bejegyzés, és az olvasóvá neveléshez sajnos a mai magyar oktatás nem járul hozzá. Na de ezért vannak a hozzád hasonló szülők, és több könyvtár is szívügyének tekinti ezt a feladatot :) Mindhárom könyvre nemrég bukkantam rá én is, várom a véleményedet róluk! :)
Elnézést, de csak most vettem észre, hogy írtál. Nem értem, hogy miért, de mostanában nem kapok értesítést arról, ha új megjegyzés érkezik a blogra. És hát tényleg igyekszem, hogy a gyerekeim megszeressék az olvasást. Egyébként nehéz dolog ám ez, mert amiről azt hittem, hogy tuti szeretni fogják, nem rántotta őket magával. Folyamatosan próbálkozom, és Sanderson úgy látom telitalálat volt a fiamnál.😊 Most a lányomnak kell valami olyat találnom, amire rákattanhat és a telefon helyett a könyvet válassza.
"Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban."
Jó volt olvasni ezt a bejegyzés, és az olvasóvá neveléshez sajnos a mai magyar oktatás nem járul hozzá. Na de ezért vannak a hozzád hasonló szülők, és több könyvtár is szívügyének tekinti ezt a feladatot :)
VálaszTörlésMindhárom könyvre nemrég bukkantam rá én is, várom a véleményedet róluk! :)
Elnézést, de csak most vettem észre, hogy írtál. Nem értem, hogy miért, de mostanában nem kapok értesítést arról, ha új megjegyzés érkezik a blogra. És hát tényleg igyekszem, hogy a gyerekeim megszeressék az olvasást. Egyébként nehéz dolog ám ez, mert amiről azt hittem, hogy tuti szeretni fogják, nem rántotta őket magával. Folyamatosan próbálkozom, és Sanderson úgy látom telitalálat volt a fiamnál.😊 Most a lányomnak kell valami olyat találnom, amire rákattanhat és a telefon helyett a könyvet válassza.
Törlés