2013/06/05

, ,

David Walliams: Gengszter nagyi

Most, hogy a kisfiam már első osztályos és megtanult olvasni, az én figyelmem is jobban az ő korosztályának szóló könyvek felé orientálódik, pontosabban azok felé a könyvek felé, amik érdekelhetik és amiket már ő is el tud egyedül olvasni. Na jó, azért az erős túlzás, hogy ezentúl majd a gyerekirodalom ütőerén fogom tartani az ujjam, de azért minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy képben legyek az újdonságok terén - de azt hiszem, hogy ezzel eddig sem volt gond. Ennek eredményeképpen figyeltem fel erre a könyvre, amiről így utólag úgy gondolom, hogy vétek lett volna kihagyni.

Főszereplőnk Ben egy 11 éves kisfiú, akinek a szülei annyira rajonganak a társas táncért, hogy semmi pénzért nem hagynák ki a Táncos lábú sztárok élő show-jának bemutatóit. Ennek köszönhetően minden pénteken tehermentesítik magukat, azaz egyetlen fiukat a nagyinál helyezik el, egészen másnap délelőttig. Ben rettentően utál a nagyinál lenni, amely érzést még a szülei is erősítik benne mindazzal, hogy ők sem szívesen találkoznak az öreg hölggyel. Ben rettentő unalmasnak és a sok káposztalevestől és káposztás pitétől pedig irtózatosan büdösnek találja őt. De aztán egy szép napon a kisfiú rájön, hogy az ő nagyija nem is olyan hétköznapi és unalmas, mint ahogyan azt ő gondolta. Ellenkezőleg! Az ő nagyija egy igazi gengszter nagyi, egy nemzetközi ékszer tolvaj, akinek élete nagy álma - miszerint lapulevelet kössön a koronázási ékszerek képletes talpára -, úgy tűnik, hogy most megvalósulni látszik. Mégpedig nem is akárhogy! Ben lesz az, aki mindebben a segítségére lesz.
Elkezdődnek hát a tervezgetések és szervezkedések, úgyhogy innentől kezdve végre bay-bayt mondhat Ben az unalmas péntekeknek, és hellot az izgalmas és történésekkel teli nagyis hétvégéknek.

Olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy ez az író pontosan tudja, hogy mit kell írnia egy 8 éves gyereknek ahhoz, hogy az hangos kacagásba törjön ki olvasás közben. Bevallom, én is sokat nevettem a sok kakis és pukis részen, már csak azért is, mivel nálunk is most éli ez a téma, (meg a hónaljszőr) a virágkorát. Lássuk csak, mik is azok, amiket Ben nem szívlelt a nagyijában:

  • "A nagyi állandóan beleköpdösött a zsepijébe, aztán a kardigánja ujjába gyűrte, néha előkapta, hogy megtörölhesse vele Ben arcát.
  • A tévéje 1992-nem bedöglött. Azóta olyan vastag por lepte be, mintha bundája nőt volna.
  • Borzasztó sok könyve volt, és mindenáron rá akarta venni Bent, hogy olvassa el őket, pedig tudta, hogy az unokája utál olvasni.
  • A nagyi ragaszkodott hozzá, hogy Ben egész évben vastag télikabátot hordjon, még a legnagyobb kánikulában is.
  • Káposztaszagot árasztott. (Olyannyira, hogy húsz kilométeres körzetben a káposztaallergiások súlyos rohamot kaptak volna tőle.)
  • A nagyinak elég fura elképzelései voltak arról, hogy mitől izgalmas egy séta vagy egy kirándulás, mert amikor lementek otthonról, a legtöbbször egy tavacskánál kötöttek ki, ahol penészes kenyérdarabokat dobáltak a kacsáknak.
  • A nagyi folyton pukizott, ráadásul mindig letagadta, hogy ő volt.
  • A pukijánka nem sima káposztaszaga volt, hanem rohadtkáposzta-szaga.
  • A nagyi olyan korán ágyba parancsolta Bent, hogy igazából nem is volt érdemes reggel felkelni.
  • A nagyi minden karácsonyra kiskutyás vagy kiscicás pulcsit kötött az unokájának, amelyet aztán egész szünidő alatt hordania kellett, mert a szülei nem akarták megbántani."
A történet jól felépített, teljesen egyben van, érthető és szórakoztató és időként egészen megható. Na meg aztán elgondolkodtató lehet a kisiskolások számára, hogy milyen különleges kötelék alakulhat ki egy nagymama és az unokája között, a felnőtteknek számára pedig azért, hogy vajon van-e értelme ráerőltetni álmainkat a gyermekeinkre, ha az ő érdeklődésük teljesen mást mutat, mint amit mi szeretnének.

A könyv tele van humorra és érdekes fordulatokkal, ami még az idősebb korosztályt is képes a fotelhez szegezni. Ám, mint tudjuk az élet nem csak móka és kacagás, amire az író sem felejti el felhívni a figyelmünket. De ha mindezt olyan formában és stílusban teszi, mint ahogyan azt itt is olvashattuk, akkor semmi kifogásom ez ellen! Sőt, véleményem szerint a könyvben olvasható „kényes és érzékeny” témák feszegetésével még a szülők segítségére is lehet, hiszen tálcán kínálja az alkalmat, hogy például a halál témájáról nyíltan és őszintén beszélgethessünk el a gyermekeinkkel. 
Szóval a Gengszter nagyi egy nagyon szép és megható történet, amely elsősorban a generációk közötti szakadékról, és a köztük lévő előítéletekről, de legfőképp az elfogadásról szól. Mindenképp ajánlom olvasásra.
David Walliams
És még pár szót a regény külleméről, ami engem már az első ránézésre elvarázsolt és vásárlásra késztetett. Még akkor is, ha már rég kinőttem a célközönség csoportjából. A könyvben látható illusztrációk mellett pedig – amik a Rosszcsont Petiből ismert Tony Ross bűnei -, nem lehet szó nélkül elmenni, annyira ötletesen és viccesen támasztják alá a történetet.

Értékelés: 4.5/5
Eredeti cím: Gangsta Granny
Fordította: Totth Benedek
Oldalszám: 283

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése